Programom második pontja arról szól, hogy Soltvadkert ne legyen büdös! Elsősorban a szennyvíztelepi bűz a probléma, de a zárt csapadékelvezető csatornákból is időnként kellemetlen szag árad. Ez utóbbi az egyszerűbb: az okokat felderíteni, megszüntetni. Egyszerűnek tűnik, de csak akkor, ha foglalkozik vele valaki. A szennyvíziszap kezelés - mint ahogy már itt írtam róla - el lett rontva! A választott „szolár” technológia a legdrágább és csak fele lett megvalósítva. A gázosító tartályok nélkül a büdös gázok a szabadba kerülnek. Több, mint százmillió forint kárba veszett és a város nyugati felének az életét megkeseríti a bűz. A drága „szolárt” elsősorban ott alkalmazzák, ahol a szennyvíziszap - az ipari termelés miatt - veszélyes anyagokat (nehézfémeket) tartalmaz, ezért azt nem lehet a természetbe visszajuttatni. Soltvadkerten a szennyvíziszap kezelésére az évezredek óta bevált és a más települések nagy többsége által is használt komposztálás utáni újrahasznosítás módszerét kell alkalmazni. Sem a csapadék elvezető csatornákból, sem a szennyvíztelep felől nem jöhet a lakosokat irritáló bűz. Polgármesterünket és a képviselőink többségét az úgynevezett „hozzáértők” meggyőzték, hogy a lakosság ürülékét kevergetni kell a napon, majd ha megszárad azzal kell az iskolát fűteni! Szerintem ez az ötlet beteges, büdös és százmilliós kárt okozott a városnak. Hogy a jövőben hasonló ne fordulhasson elő Soltvadkertnek néhány új, a józan paraszti észre hallgató képviselőt kell októberben választani.
Folytatás később következik.
