Legutóbbi testületi ülés legnagyobb horderejű döntése az ivóvízminőség-javító pályázatról szóló döntés volt. Számomra nehéz szavazás volt, hosszas mérlegelés után döntöttem végül a nem mellett.
A többi képviselő megszavazta, amit tudtam előre, tehát döntésemnek csak számomra volt jelentősége. A pályázat lényege a vizünk arzén és vasmentesítése. Az arzénról annyit, hogy évezredek óta annyi a vizünkben, mint most és ez a mennyiség eddig nem okozott gondot. Az EU fogadtatta el a kormánnyal az eddigiektől szigorúbb határértéket, ami az EU-n belül azért volt szükséges, mert a tengerparti országok halfogyasztása érthető okból magas, és a tengeri halakból sok arzén jut a lakosság szervezetébe. Ennek ellensúlyozására alacsony értéket határoztak meg az ivóvízben. A magyar halfogyasztás ezt nem indokolja, de a kormány mégis beleegyezett a szigorúbb határértékekbe. (Kb. tíz éves ez a történet.) De most sok-sok milliárd forint pályázati forrás nem munkahelyteremtésre, nem gazdaságélénkítésre megy, hanem a válság közepén arzénmentesítésre. A magas vastartalom tényleg okoz kellemetlenséget, de az egészségre az sem veszélyes. „Mit érdekel engem a vízjavítás időszerűsége, ha az Unió adja rá a pénzt” szól aggodalmaim ellen a rövid és tetszetős érv. Először is az Unióból a tagországok befizetett pénzét pályázhatjuk vissza, tehát a mi pénzünk is benne van, másodszor a költségvetés ezt kiegészíti, harmadszor városunk is fizeti az úgynevezett önerőt. Most nagyon sok pénzről van szó, amelynek a 15%-a is nagyon sok. Ugyanis várhatóan 15% lesz az önerő.
Jelenlegi információm szerint nettó 625 M forint lesz a beruházás, ebből az önerő 100 M forint körüli. Ezt Soltvadkert csak hitelből tudná előteremteni, ezért külön pályázik az önerő 75 %-ára. Illetve ez még bonyolultabb, ugyanis egy társulással együtt pályázunk mindenre, sok településsel együtt. Ez felveti az önállóság elvesztésének lehetőségét is, mert a megvalósuló beruházás a társulás tulajdona lesz, a kiszállás hogyanja teljesen bizonytalan. Az elfogadott határozat egyik pontja így szól: „Amennyiben a Társulás nem nyeri el a támogatást az EU Önerő Alapból, vagy a forrás nem áll rendelkezésre, akkor ezt az összeget más módon fogja biztosítani.”
Vagyis hitelt veszünk fel, vagy kiszállunk, de kiszállni csak akkor lehet, ha a társulás többsége kiszáll, tehát egy újabb bizonytalansági tényező.
A legfontosabb érv számomra a nem mellet az a következő: Ezt az új rendszert működtetni kell! Vagy harminc évre kötelezzük el magunkat! Személyzetet kell biztosítani a működtetéséhez, energia és anyag is kell a folyamatos a működéshez, ez nem kevés pénz, mind a vízdíjat fogja növelni! Továbbá vállalni kell, hogy amortizáció címén a beruházás összegét is beépítjük a vízdíjba, hogy amikor elhasználódik a rendszer, ebből fel lehessen újítani. Igaz, vagy harminc évre elosztva, és először csak kis mértékben, de végül mindet ki kell a lakosoknak fizetni! A jelenlegi vízdíj is már sokaknak gondot okoz és ez a döntés tovább fogja növelni! Mi van, ha a válság elhúzódik? Ha egyre többen nem tudják kifizetni a számlákat? Az egész szolgáltatás csődbe juthat! Ez akkora felelősség, hogy ezt nem kockáztathattam meg. Remélem, aggodalmam nem igazolódik be!
Lett volna más megoldás is és először egyhangúan ezt választottuk kb. tavaly ilyenkor. Ennek lényege, hogy saját erőből fúratunk új kutakat, ugyanis van olyan kutunk jelenleg is, amely az arzén új határértékének megfelelő vizet ad. A többi kutat is e vízrétegig kellene újra fúratni. Ez is több tízmillióba kerülne az önkormányzatnak, de a lakosságnak hosszú távon sokkal kevesebbe. A vastalanításra pedig a gazdaság alakulásának függvényében visszatérnénk, eddig is voltak pályázati lehetőségek, szerintem később is lesznek. Ezt a kisebb lépések taktikájának neveztem. Két oka van, ami miatt a többség megváltoztatta a döntését, egyik, hogy akkor még nettó 800 milliós tervekkel állt elő a Vízmű vezetése, amit mostanra az említett 625 millióra csökkentett, a másik új fejlemény, hogy pályázni lehet az önerő 75 %-ára. Ha ez az önerő pályázat nem nyer, lehet, hogy a társulás visszakozik.
Ha azonban a beruházás megvalósul, a tisztított vizet - a vízszámlák megtekintése után - sokan fogják keserűnek érezni.
