Többször gondoltam már arra, hogy amikor képviselőként kritikákat fogalmazok meg az nincs e szemben a legfőbb keresztényi paranccsal, a szeretet parancsával. Egy-egy ismerősöm is mondta, hogy "igazad van, de néha túl keményen fogalmazol". Amit igaznak hiszek, azon nem tudok szépíteni. Személyek elleni harag nincs bennem, de esküt tettem, hogy a soltvadkertiek érdekét képviselem. Egyébként még a barátok közt is az igaz barát a hibáinkat is megmondja, és Babitstól tudjuk, hogy " vétkesek közt cinkos aki néma". Tudom, sikeresebb lennék, ha talpnyalóként viselkednék, mint annyian, de úgy nem érezném jól magam. Szerintem a helyes keresztényi magatartás a hibákkal, mulasztásokkal és bűnökkel szembe szállni!