Nemrég olvastam egy térségbeli újságban, hogy egy borászati cég százmilliós támogatást nyert. Ez a borászat az egyik legnagyobb olasz borimportőr. Eszembe jutott, hogy Font Sándor országgyűlési képviselőnk, (aki most az Országgyűlés mg. bizottságának elnöke), amikor még ellenzéki képviselő volt - szlovén példára hivatkozva - azt javasolta az olasz borimport ellen, hogy az importőrök ne nyerjenek a pályázatokon, helyette folyamatos hatósági ellenőrzésekben kell részesíteni őket. Ezzel szemben most a borimportőröket százmilliós támogatássokkal „jutalmazzák”. Ezt az ellentmondást én csak úgy tudom magyarázni, hogy szerintem haverokról, illetve „szponzorokról” lehet szó. Ez megmagyarázná azt is, hogy tavaly, amikor felléptem az olasz borbehozatal ellen, Font képviselő úr és „hívei” miért jöttek nekem. Legújabb hír, hogy Olaszországban hatalmas borhamisítási ügy van, az egyik Magyarországra exportáló cég bukott meg. Teljesen nyilvánvaló, amit tavaly bemutattam: ennyi pénzért csak hamis bort lehet idehozni. Font úr még mindig azt szajkózza, hogy ezeknek az olasz boroknak rendben vannak a papírjai. Segítek egy kicsit ez ügyben is: papírt könnyebb hamisítani, mint bort! De, ha van egy kis korrupció, akkor ezt nem fogja észrevenni senki…
Mi szőlős gazdák oda jutottunk, hogy már csak az olasz hatóságokban bízhatunk! Persze (tisztelet a kivételnek) meg is érdemeljük, ugyanis nem tudunk összefogni! Sokan csak otthon morgolódnak, de ha ki kellene állni az közös érdekek mellett, akkor kevesen maradunk! Kaparja ki más a gesztenyét! És ha nem jár sikerrel, majd kritizáljuk. Amíg ez így van nem lesz javulás! A birkákat nyírni kell! Végezetül van egy vicces javaslatom: kérjük meg a Gazdaköröket, vagy az Agrárkamarát, hogy oldja meg ezt az olasz bor ügyet! Hiszen ők az érdekvédőink, vagy nem?
