1. Szélesebb utcákat, szebb várost!
Előző programom első pontja az útfelújításokról szólt: „Az önkormányzat úgy gazdálkodjon, hogy minden évben a Soltvadkertiek által befizetett adókból – lehetőség szerint pályázati pénzzel kiegészítve – legalább egy hosszabb, vagy két rövidebb utcát fel tudjon újítani.” Ezt a pontot a polgármester megválasztása után a saját programjába beemelte és megvalósult. A javaslatom második része viszont több utcánál nem történt meg:
„A felújítás úgy történjen, hogy a keskeny utcák ki legyenek szélesítve - ahol lehetséges - úgy, hogy két gépjármű elférjen egymás mellet rajta anélkül, hogy a padkára le kelljen menniük.” Ezt biztonsági okból és az út tartóssága szempontjából tartom fontosnak, mert a kijárt útpadka felől töredezik, romlik az út.
A következő ciklusban erről is szeretném meggyőzni az új testületet!
Programom második pontja arról szólt, hogy Soltvadkert ne legyen büdös!
Ez a szennyvíztelepi bűz megszüntetését célozta, a telep bővítése után jelentősen csökkent a bűz, tehát ez is megvalósult.
A programom új pontja: Igényesebb szobrokat Soltvadkertre. A központi sétányon szinte ahány szobor, annyi méret. Szent István királyunk a legkisebb méretű szobor és méltatlan hozzá a póz, amelyben ábrázolják: fejét lehajtva, röstelkedve a földet nézi.
Legyünk igényesek, ha művészetről van szó, Soltvadkert ezáltal is legyen szebb!
A programom ismertetését a későbbiekben folytatom.
Egy hajóban evezünk, Soltvadkert az otthonunk!
Az öt éve felújított Petőfi utca töredező széle és a szomorú Szent István király.
